KEZDŐLAP   ÉLETRAJZ   KÖZLÉSEK   REGISZTER   NÉMET EREDETI SZÖVEGEK   LETÖLTÉSEK   LINK



ELŐSZÓ



Szól Isten az emberekhez?

Az Ó-szövetség majdnem minden könyvében találunk utalást, hogy Isten beszélt az emberekhez. Bár nem mindenkivel, de sokakkal. Amikor a Bibliát olvassuk, ilyen mondatokat találunk benne: „És mondá az Úr Ádámnak … Noénak … Mózesnek … Dávidnak … „ stb.

Vannak akik azt állítják, hogy Isten nem beszélt az emberrel. Hogy ami a Bibliában olvasható, az is nagyobbrészt mese és mítosz. Így csak a hitetlen ember beszélhet, olyan valaki, aki még nagyon messze van Istentől, még ha magát kereszténynek vallja is. Ahogyan az emberek közt természetes jelenség, hogy akik távol állnak, azok szavát nem hallani, ugyanez a helyzet Istenhez való szellemi viszonyunkban is. Aki távol áll tőle, az nem hallja a szavát.

Vannak akik elismerik, hogy Isten korábban beszélt az emberekhez. Még azt is elismerik, hogy Jézus Krisztusban ő beszélt, de az a meggyőződésük, hogy Jézus utáni időben megszűnt Isten emberekhez való ilyen közvetlen kapcsolata. Ennek ellentmond Pál apostol, aki leveleiben több helyen utal arra, hogy nem „önmagából” szól.

Ha nem így lenne, akkor Pál apostol ellentmondana önmagának. Hiszen tőle származik a Galatákhoz írt levél 1,12. is, amelyben ez áll:

„Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”

Vagy a 1Kor.2,10 –ben:

„Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által…”

Jézus tehát mennybemenetele után „kijelentette” magát neki – vagyis Isten Jézus Krisztuson keresztül tovább is beszélt az emberekhez.

Miért lenne „csendben” azóta?

A Biblia számos helyén van ígéret, hogy Isten továbbra is tanítani fogja az embereket. Igen, Jézus Krisztuson keresztül Isten ma is beszél az emberekhez, de csak ahogyan a János Ev. 14-ben megígérte:

„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” /14,16/

„Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” /14,21

„Ama vigasztaló pedig a szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.” /14,26/

„Ezeket példázatokban mondottam néktek, de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyíltan beszélek néktek az Atyáról.” /16,25/

Igen, Isten még ma is szól hozzánk. A folyamat nem szakadt meg, akár hitte, hiszi az emberiség, akár nem. Az elmúlt 2000 év folyamán is mindig voltak emberek, akik kiérdemelték és megkapták ezt a különösen nagy ajándékot: közvetíthették Isten üzenetét, tanítását.

Nincs lehetőség ezen az oldalon bemutatni a hosszú sort, de az utolsó századok legkiemelkedőbb szóközlőiről minden embernek tudnia kellene. Emanuel Swedenborgról, Jakob Lorberrről, Gottfried Mayerhoferről, Johanna Hentzschelről, és akiről ez a weblap tudósít: Bertha Duddéról. Nem a személyük fontos – bár életük példaadó – hanem az üzenetek, a mondhatni „életbevágóan” fontos üzenetek, tanítások, melyeket mennyei Atyánktól közvetítenek zavaros világunkba, a ma emberének.

Az újkinyilatkotatások kiegészítik, megvilágosítják a Bibliában leírtakat, és az ott gyakran csak képekben megjelenítetteknek igazi, szellemi – értsd: nem evilági – értelmezését is megadják. Feltárják előttünk az emberi élet igazi célját, rádöbbentenek minket embereket, hogy honnan jöttünk, és teljesen szabad akaratunkból hova megyünk. Betekintést engednek a lélek túlvilági életére, amit itt a Földön alapozunk meg. Rádöbbentenek, hogy milyen sokszor félreértjük a szeretet lényegét, így Istenünk, Atyánk nagy szeretetét is.

Bár lennének sokan, akik felismerik Istenünk, mennyei Atyánk hangját a Bertha Dudde általi közlésekben, és megpróbálnak szavai szerint élni – amíg nem késő!

A szerkesztők