B.D.Nr.: 8912. 1965. 01. 14.

Kérdés: vérátömlesztés

Ez egy különös kérdés, amire választ akartok…

A választ mindig úgy adom, hogy megértsétek, hogy ne alkossatok hamis képet magatoknak, minthogy az emberi élet megmentéséről van szó.

Az ember törekvése mindig a másiknak a szükséghelyzetből való megmentése – ami tehát a felebaráti szeretet feltételezése – s nem tud mást, mint helyeselni. Gyakran ettől függ egy ember-élet, amit tehát ennek megmentésére tesz, az általam is meg van áldva. Ekkor bölcsességem azt is képes megakadályozni, hogy a lélek megterhelődjön az éretlen szubsztanciákkal, és az ember megnyugodhat, hogy további kiérlelődési menete ezáltal nem lesz veszélyeztetve.

Azonban fennáll a veszély, hogy az embert a vérátömlesztés által a még teljesen éretlen szubsztanciák még jobban megakadályozzák a lelkén való munkálkodásban, ha előtte már evilági beállítottságú volt, és ekkor ráadásul megterhelődik egy ilyen átömlesztéssel. Megerősített akarattal - tehát a lelki munkához való fordulással - azonban fordíthat is, és mindkét esetben közrejátszik aztán bölcsességem is, mivel az előbbi a szenvedése által ugyanúgy a hozzám vezető útra léphet, tehát kiérlelődést hozhat a lélek-szubsztanciáknak.

Csak fokozottabb akaratot kell felmutatni, ami minden szellemileg törekvőnek lehetséges, hiszen útját hozzám irányíthatja - ezért bensőleg forduljon hozzám, hogy áldjam meg ezt a vérátömlesztést, azért hogy az neki ne okozzon hátrányt. Ameddig ez az emberélet megmentéséért történik, addig az ember életét nem fejezem be, ilyen eszközt is lehetővé téve, ami az emberek felebaráti szeretetéből megment egy időelőtti végtől. Ha tehát az akaratom az, hogy az élet megmaradjon, akkor megmenekül az életnek. A másik esetben azonban mégoly hatásos ellenszer sem használ, ha részemről az életet be kell fejezni.

Ha minden ember megteremtené velem a kapcsolatot azelőtt, hogy kegyelmemet kéri, akkor veszélytelenül mindent felhasználhat, semmi kár sem éri szellemét, de még az őt megterhelő szubsztanciák megtisztulásához is hozzájárul.

Ezáltal tehát tudjátok, hogy nektek is hozzá kell segítenetek a testet az átszellemesítéshez, tudjátok, hogy minden ami a testhez hozzátartozik, az egy bukott ős-szellemhez is tartozó, aki még testet akar ölteni. Ti tehát ennek segítséget nyújtotok, és neki annál könnyebb a földi élete, így pontosan megfelel az ember szellemi beállítottságának, tehát a test és lélek átszellemesítésére törekszik.

Akinek nincs ez a beállítottsága a földi élet céljához, annak érdektelen, hogy vajon milyen sok szellemi szubsztancia vár megváltásra benne, és részére értéktelen erről az ismeret – ha csak nem az életét veszti el, ami mindig csak e világ felé fordul.

Ámen.