B.D.Nr.: 7147.                                                                                                          1958. 06. 18.

 

Isten látható lett Jézus Krisztusban...

 

Aki beismeri hogy hozzám tartozik, azt felveszem a Birodalmamba, mert az már Országom várományosa, már megtalálta a visszavezető utat. Tőlem egykor szabad akaratból elvált, nem ismert fel engem, és ez volt az Istene és örök Teremtője elleni bűne. Ezt másképpen nem lehet jóvátenni, mint az én újbóli tudatos elismerésemmel.

Hogy ez az emberek számára is lehetségessé váljon, az ember Jézusban magam testesültem meg. A tőlem való elbukás oka az volt, hogy teremtményeim nem láthattak engem, és ezért ahhoz fordultak, aki számukra látható volt. A lények létrejöttében Ő részes volt, és Ő a legtisztább felismerés tudatában volt – de ennek ellenére szabad akaratból elvált az Istenségtől, mert Ő sem láthatta. Őt követte a lények nagy serege. Ezért lettem Jézus Krisztusban látható Isten az emberek számára, és ezzel megszűnt az el nem ismerésemnek a kiinduló oka. A visszavezetés alapfeltétele, az énem elismerése egyidejűleg magával hozta a Megváltás Művének kivitelezését is. Ugyanis a bűnössé vált embereket már nem vehettem fel minden további nélkül Országomba, mert igazságosságom engesztelést követelt a vétekért. Ezért benneteket először meg kellett váltani a bűntől, a vétket el kellett törölni. Kereszthalálom általi kiengesztelésemmel újra visszaállítottam a viszonyt köztem és a teremtmény között, amit a bűn megzavart.

Az emberiség számára ezt az engesztelő munkát az ember Jézus végezte el, ám ebben az ember Jézusban én magam rejtőzködtem. Magam voltam aki benneteket ettől a nagy bűntől megváltottalak, csak ehhez egy emberi külső burokra volt szükségem, aki aztán már örökké engem rejt magában. Így a lényeim már örökké láthatnak, felismerhetnek, szeretni tudják Atyjukat, akihez minden félelem nélkül közeledhetnek, anélkül hogy szeretete izzásától elpusztulnának.

Tehát kereszthalálommal az ősbűn megszűnt, minden ember rálépett az atyai házba való visszatérés útjára – feltéve, hogy elismeri és követi Jézus Krisztust, a Megváltót, mert egyidejűleg engem is elismer benne. Felvételt kap az Országomba, én mint Atya eléje megyek gyermekeimnek, mert magam soha nem váltam el tőletek. Mert csak a szabad akaratát hagytam érvényesülni, aki elvált tőlem. Most az akaratának újra tevékennyé kell válnia, és a hozzám való visszatérésre kell törekednie.

Ezt bizonyítja az ember, amikor tudatosan elismeri Jézus Krisztust, és Megváltó Művét. Tudatosan kell kapcsolódnia Jézus Krisztushoz, és megváltását kérnie. Mert minden ember érzi, hogy meg van kötve, amíg engem Jézus Krisztusban meg nem talál.

Az én elismerésem egy szabad akaratból végbevitt tett kell legyen. De ez a tett örökké tartó állapotokon át alakuló kihatással bír. Mert ez a tett elvezet a halálból az életre, az éjszakából kivezet a nappali világosságra.

Az én elismerésem Jézus Krisztusban minden emberben visszavonhatatlan átalakulást von maga után. Újból az isteni rendbe lép, elhagyja az eddigi területet ami örök ideje a tartózkodási helye volt, és világossággal telített szférákba lép át – holott a teste még a Földön tartózkodik. De a lélek, a szellemi rész, ami egykor elbukott, újból az igazi otthona felé törekszik.

Mert az én elismerésem Jézus Krisztusban mindig erő és világosság odavezetésével kapcsolódik, úgy hogy az illető ember felismeri ami jó és helyes, és így akarata általi tetteinek is jóknak és helyeseknek kell lenniük.

Mert már nem megyek el gyermekeim oldala mellől, aki hozzám talált, az az én vezetésem által biztosan eléri a célját, az Atyai házban biztosan elfogadják mint gyermekemet, ahol szabadságban, világosságban és boldogságban élhet, ahol velem alkothat vezetésem szerint, mert kezdet óta ez volt a rendeltetése, és ma is.

Ámen.