B.D.Nr.: 6554                                                                                                          1956. 05. 24-25.

 

Jézus előfutárai

 

A lélek felfelé való fejlődése az ember földi feladata. De csak kevesen vannak ennek tudatában, csak kevesen teszik fel maguknak a lét értelmének és céljának kérdését. A többség csak a földi jólétre törekszik, mindenre ami a testet kellemes érzéshez segíti.

De minden ember rendelkezik az adománnyal, hogy értelme tevékeny legyen, minden ember felteheti magának a kérdést a földi élet értelméről és céljáról, és minden ember megkapná a választ is erre a kérdésre - mert ez az első lépés a magasba. Mivel azonban az emberek csak a halálukig gondolkodnak, mivel csak ritkán hisznek a lélek továbbélésében, a földi boldogulásuk kérdése fontosabb, és a földi értelemben vett tevékenységet és alkotást elsőrendű fontosságúnak tekintik. A hitük hiányzik, mert ha csak gyenge hitük is lenne, akkor - földi boldogulásuk ellenére - semmi belső nyugalmat sem találnának.

Minél jobban közeledik a vég, annál kevesebb hit található az emberek között. Ezért születnek a végidőben a „szokatlanul Istenhez kötődő” emberek, akik ezért szokatlanul is tevékenykedhetnek, és magukra vonják az embertársak figyelmét. Mert Isten valóban megpróbál még mindent, hogy segítséget adjon azoknak, akiknek csak ilyen szokatlan indíttatásra van szükségük, hogy tudatossá legyen földi céljuk. Ezek az emberek egy misszió céljára a Földre megtestesült Világosság-beli lények, akik az emberek nehézségeit szeretnék magukévá tenni, és ezért testben vándorolnak ezen a Földön anélkül, hogy eredetüket ismernék. Az Istennel való erős kapcsolatuk - amit azonban emberként, szabad akaratból hoznak létre, ahogyan azt minden embertársuk megtehetné - szokatlan erőt ad nekik. És mert lényük a szeretet, ezért annyira élő a hitük, hogy ez szokatlan tevékenységben is megmutatkozik: elevenen hirdetik Jézus Krisztust, és nevében hatásos segítséget nyújtanak testnek és léleknek.

Az ilyen emberek által még sokan találnak a hitre, mert ők láthatóan olyan erőt bizonyítanak, ami földi módon nem megmagyarázható. Az embereket hitre kell segíteni, és ugyanakkor rámutatni az Istenhez vezető útra, amihez a teljesen hitetlen emberiségnél szokatlan eszközöket kell felhasználni, amik azonban ennek ellenére sem kényszerítenek a hitre. És egyre több felébredt ember fogja igazolni hitbeli erejét, minél közelebb van a vég - míg felragyog egy nagy világosság, míg jön valaki, aki meghirdeti az Úr közeli érkezését, és ugyanakkor előkészíti az utat.

1956. 05. 25.

Az ő világossága majd tág körben tisztán világít. Megjelenése hamarosan ismert lesz, és bár sok ember számára az erő és vigasztalás forrása lesz, mégis sokkal több ellenségeskedést kap azoktól a végidőben többségben lévőktől, akik Isten ellenfeléhez tartoznak, és az ő megbízásából járnak el minden isteni-szellemivel szemben, különösen azokat üldözve, akik Jézus nevében beszélnek, és a közeli véget hirdetik. Ám épp ezért, mivel Isten ellenfele szokatlan brutalitással jár el az utolsó küzdelemben ezen a Földön, egy szokatlan világosság küldetik a Földre, ismét egy Világosság-beli lény ölt testet - ahogy az írva van. Ő újra az Úr előtt jár, érkezését hirdeti, és mint a "pusztába kiáltó" ismerteti meg magát. Tudja magáról hogy ő kicsoda, de utját teljes jelentéktelenségben járja, amit újra halálával fog megpecsételni. De minden Istenhez hűséges ember tőle kap erőt, újból és újból megerősödik amikor úgy tűnik, hogy az idő nehézsége a padlóra teríti. Mert Isten megbízásából beszél, rajta keresztül Isten maga szólítja meg az embereket. És azok meg is értik Jézus Krisztus előfutárának jelentős misszióját, ezért teljes tudatossággal várják is az Úr eljövetelét, és nem kételkednek, hogy a legnagyobb szorongattatásból megváltást kapnak.

Amikor ez az ember fellép, akkor érkezett el az idő, amit a látnokok és próféták állandóan hirdettek, akkor már nyilvánvaló az Antikrisztus tevékenysége is, aki a hívőket olyan szokatlanul meggyötri, hogy szokatlan segítségre is szorulnak. Mert ez az ember ragyogni engedi a maga világosságát, és messze kiküldi sugarait. Akárhol is legyen, az emberek hallanak róla, és a hívők majd tudják ki rejtőzik e világosság mögött, és így azt is tudják, milyen óra ütött.

Jézus Krisztus előfutára azonban tántoríthatatlanul járja utját az ellenségeskedés és a tiltott beszéd ellenére. Isten megbízatásából beszél, más urat nem ismer el, csak azt az Egy-et, akinek szolgál. Beszéde lelkesít, a gyengéknek erőt ad az ellenálláshoz, mert ezáltal az emberek bátorságot mutatnak, hogy hitükért meghaljanak. Ám minden egyes emberélet Isten kezében van. Egyedül ő tudja, mikor üt a megmentés órája, mikor történik a Földre jövetele, és övéinek elragadtatása. És előfutára is tudja saját földi végét, de még halálával is szolgálja az urát. Mert ez lesz a megdicsőítés munkájának beteljesítése, halálán át nyilvánvaló lesz Isten hatalma és dicsősége.

Mert csak az Egy uralkodik az életen és halálon, és ez az Egy mutatkozik meg mint Úr, mint győztes az ellenfelén, mikor elérkezik az utolsó nap. És annak adja az életet, aki hisz benne, és halál áldozata lesz mindenki, aki ellenfelére hallgat.

Amen.