B.D.Nr. 3356.                                                                                                           1944. 12. 04.

 

Szeretet prédikálni a saját előny miatt

 

Nem felel meg Isten akaratának, ha szavát valaki eszköznek használja földi célok elérésére, ha arra használja, hogy embertársait szeretet-cselekedetekre biztassa azért, hogy abból saját hasznot húzhasson. Ez az isteni szóval való visszaélés, és jogtalanság a felebaráttal szemben, mert egy bizonyos mértékű szeretetre biztat egyfajta nyomás alatt, ami nem engedi kibontakoztatni a saját eredetű szeretetet. A nyilvánvaló cél elveszi azt az örömöt, amit a szeretetben való cselekvés szerez, és szellemi haladást ritkán érnek el vele.

Mert igaz, hogy az isteni szó a szeretetet tanítja, de nem a tett maga kap értékelést, hanem a szeretet akarása, amellyel a cselekedetet kivitelezte. Ha a szeretetben való cselekedetnek az oka valamilyen földi cél, és bár a cselekvés valóban megtörténhet, de teljesen hiányozhat belőle a szeretet érzelme, és akkor a végbevitt szeretet halott. Ugyanakkor az ember azt hiszi, hogy teljesítette a felebaráti szeretet parancsát.

Teljesen elitélendő az az ember, aki földi előny miatt hatást gyakorol embertársaira oly módon, hogy a szeretet-parancsolat említésével cselekvésre készteti őket. Az illető hallgathat rá, megteheti amit tőle követelnek, de emellett a belső szeretet teljesen hiányozhat nála. Ekkor nem tesz magának számadást a belső érzelmeiről, megelégszik annyival, hogy végbevitte a tettet, ami látszólag megfelelt az isteni szeretet-parancsolatnak.

Az az ember, aki saját előnyére törekszik mikor embertársait szeretetből való cselekedetre bíztatja, de maga nem gyakorolja az önzetlen szeretetet, az megkárosítja a felebarátját. Ennek következtében nincs joga az isteni szeretet-parancsolatot emlegetni. Azáltal válik vétkessé, hogy nem a szeretetre nevel, hanem csak a tett kivitelezésére, és nem a szeretetet helyezi előtérbe, holott a lélek haladásához egyedül a szeretet és a szeretetből született tett a döntő.

A szeretet ilyenfajta prédikálása általában ott található meg, ahol még földi célokat követnek, amelyeknél emberi segítségre van szükség /pl. templomépítés, orgonajavítás, stb./. Olyan célok ezek, amelyek a hatalom megerősítését jelentik, és nem hozhatók összhangba az igazi felebaráti szeretettel. Ezzel hamis megvilágításba kerülnek a dolgok azoknál, akik még komolyan veszik az isteni parancsok teljesítését, bosszúsak lesznek, mert a szeretet-cselekedetek ilyen képviselőit nem tartják követésre méltónak, mivel ezek a felebarátaiknak nem adnak önzetlen igazi szeretetet.

Így élnek vissza az isteni szóval. A szeretet-tanításnak ezek a képviselői a szavak mögé bújnak, de maguk nem követik azt, csak földi célokat követnek, hatalmat és gazdagságot. Ezek az emberiségnek csak kárt okoznak, amit igen ritkán lehet észrevenni, mert az ember aki azt hiszi magáról, hogy szeretetet gyakorol, a valóságban mégsem gyakorolja azt.

Mindenképpen a szív szeretetének kell tettre késztetni az embert, mert csak ez a szeretet a megváltó szeretet, és csak ez a szeretet köti össze az embert az Istennel.

                                                                                       Ámen.