B.D.Nr.:1621                                                                                                            1940. 09. 19.

 

Igazságérzet - A II. világháborúról

 

Az emberek abban a hitben élnek, jó dolgot szolgálnak, amikor egy nép hiánytalan pusztulását akarják, mert nézetük szerint kárt okoz a többi népnek. Ennek a nézetnek nincs semmi alapja, és ellene van minden igazságosságnak.

Az emberek mindig csak azt látják, amit látni akarnak, és ítéletet mondanak, mielőtt kivizsgálnák, a nyilvános vélemény mennyire felel meg a valóságnak. Hihetetlenül iszonyatos az az alapelv, hogy valamit meg kell semmisíteni, mert az embereknek már kényelmetlen. Tehát mindenki a pusztulást szolgáló intézkedések szerint igazodik másfajta embertársaival szemben - olyan lények ellen, akik szintén Isten teremtményei, és lelki fejlődésük miatt földi megtestesülésüket élik.

És a lények, akiknek kölcsönösen egymást szolgálniuk kellene, most meg akarják semmisíteni egymást. Ez borzalmas és az emberiség mostani szellemi mélypontjára mutat. A nagy jogtalanságot nem ismerik fel, és csak arra gondolnak, minél nagyobb romlást hozzanak embertársaikra. Az igazságérzet hiányzik az emberekből, gondolkodásuk messze eltér az igazságtól. Jogosnak azt tartják, ami a jólétet szolgálja, ami növeli a birtokot és hatalmat, és minden erős azt hiszi igaza van a gyöngével szemben. De a becsületes, igaz gondolkodás már teljesen kiveszett. Már nem képesek megítélni, hol keresendő a tulajdonképpeni rossz, az ember mennyire bűnös a szerencsétlenségekben, amelyek érik. Csak a gyűlölet és szeretetlenségük beszél, csak meg akarnak torolni valamit, és bosszú-állásuknak hódolnak. És olyan dolgokat csinálnak, ami megsért minden emberi érzést. Az emberek dühöngnek egymás ellen, túllicitálják egymást a borzalmak kitalálásában, és kölcsönös megsemmisítésre törekszenek.

Ennek ellenére a támadót jobban kell kárhoztatni, mint a megtámadottat, aki védekezik, és azért ugyanolyan eszközhöz nyúl. Ezt a pusztítást maga a Sátán vezeti, a gyűlöletet és szeretetlenséget ő hajtja a magasba. Olyan egymás elleni düh ez, ami alatt meghal minden emberi érzés. Már nem ember küzd ember ellen, hanem mélyre zuhant szellem-lény egy épp olyan ellen. Eközben ezren és ezren szenvednek, és kegyetlenségek miatt adják oda életüket. De Isten megbosszulja az emberek igazságtalanságát, elítéli az egymás elleni dühöngést, a küzdelem módját - és ítélete valóban igazságos.

Amint elérkezik rá az idő, a bűnöst büntetés éri. Az egész világnak hírül adja, ki idézte elő a rettenetes nyomorúságot. Megbélyegzi őket, hogy a világ undorral felismerje viselkedésiket - hogy aztán az emberek helyesen gondolkodjanak, és megtanulják, hogy minden embertársukat úgy tekintsék, mint akik szintén Isten teremtményei, hogy az igazságtalanságot lenézzék, és fáradozzanak hogy jóvátegyék amiben vetkeztek.

Amen